Elköltöztem! A FRISS BEJEGYZÉSEK már odaát vannak!

Övék ami a miénk is

Akartam írni valamit: aztán megijedtem, nem mintha ilyen lenne a természetem: mi van, ha…
Elvileg, most akkor ŐK, ők a legnagyobbak. Vegyük csak elő az ARChivumból az anyagokat…
Szóval, csendben megvették a Balaton partot. Korábban is mondtam, hogy addig lesz itt psszt, amíg valaki kilóra…
Nos megtörtént.
És ez, ha akarják jó is lehet.
Végre van gazdája a partnak. Hogy mint tulajdonos, milyen lesz: eldöntjük.

Ilyen banki háttérrel (Balcsin, belcsin: hátszéllel) sem könnyű!
A magam részéről azt gondolom… (frázis következik!) törölve.
Lássuk. Mit hoznak ki magukból. Azt remélem, hogy a befektetés megtérül. Ehhez, ezentúl, nekik nem lehet kifelé mutogatni. A sajátra költeni kell, amennyiben ez nem blöff.
Kormány Bácsi tessz- vessz amit, hozzá, de nekik muszáj. Költeni, jól. Vagy nem térül meg.
Hát lássuk: kié lesz a Club Aligha, néhány kikötő, egynémely ingatlan…

Így, vagy úgy: de megtörtént. Ha ezek angolok, akkor én ír legyek, Sármelléken. Avagy, higgyük el. A Kis Balaton és a Nagy Balaton: hozzon munkát a helybélieknek, nekünk meg a Balaton jövője nem mindegy!

Ja. És akárhogy lesz. Legyen mindenütt egy ucsó lángossütő, mert karácsonykor is kell a fára a szaloncukor.

A Balaton visszahódítása

Jászai Gellért kérdésünkre elmondta, hogy a Zalatour megvásárlása esetén a zalai idegenforgalmi létesítmények is hasonló léptékű fejlesztésben részesülnének, a balatoni kemping felújítása mellett például egy új szálloda is épülne Zalakaroson. A 15 év alatt végrehajtandó fejlesztések eredményeként az SCD csoporthoz tartozó balatoni idegenforgalmi cégek várhatóan 2000-2500 embernek adnak majd munkát, és évente mintegy 1,5 milliárd forintos helyi adóval gazdagítják a tóparti önkormányzatok büdzséjét.

A vételárat az SCD négy részletben fizeti ki: idén december közepéig 15, 2006 júniusáig 35, 2007 április 1-ig pedig újabb 30 százalékot utalnak át a Zala megyei önkormányzatnak. A fennmaradó 20 százalékot pedig 2007 végén fizetik ki.
A SCD kötelezettséget vállal arra, hogy a következő két évben 20-20 százalékosnál nagyobb létszámleépítést nem hajt végre a Zalatournál.

http://www.scdgroup.hu/

(Az SCD Holding tavaly megvásárolta az ÁPV Rt.-tõl a déli parton tizenegy kempinget és négy nyaralótelepet üzemeltetõ Siótour Rt.-t. Idén június végén pedig az északi parti létesítményekkel rendelkezõ, 1,2 milliárd forintos jegyzett tõkéjû, tizenhárom kempinggel és egy hotellel rendelkezõ Balatontourist Rt. részvényeinek 97 százalékát vette meg a Veszprém Megyei Önkormányzattól 4,4 milliárd forintért.

Alapítva 2000-ben. Jegyzett tõkéje 1 185 000 000 forint.
Eddigi befektetett összeg 25 milliárd forint.
Cégek száma 18. Alkalmazottak száma 400 fõ.
Beépített terület eddig 50 ezer négyzetméter.)
az ifok: a hetektől származtathatóak, merthogy ennél többet, majd holnap: mások, nekiállnak.

BALATONI blogRING?

Midig olyasmit találok ki ami sok munkával és vajhmi haszonnal jár: most is már napok óta gyűjtöm más - általam ismeretlen - blogerek a Balatonra vonatkozó anyagait. A bejegyzések 90 százaléka pozitív kicsengésű... :) Rövidesen elkezdem szemlézni ezeket, hogy ne csupán a saját véleményem kapjon itt teret, hogy emlékezzünk a nyárra, hogy ne feledjük jövőre is a BALCSIN a helyünk, legalább is nekünk, akik szeretjük.


(kép: http://lipilee.hu)
 
Szeretném, ha e helyen kialakulna egyfajta balatoni blogRING, ha a bloggazdák legközelebb nem csak saját oldalaikon publikálnák a Balatonnal kapcsolatos közlendőiket...

Balaton Forever!

"Ha ez így folytatódik, jövőre a Balatonra nyugodtan ki lehet írni az „Idén a szezon elmarad” feliratokat."
Ilyen és ehhez hasonló, vészjósló kijelentéseket bőven hallhattunk az elmúlt években, de hogy mit tegyünk ennek elkerülésére?

Kövessük egy ifjú, magával ragadó (házas)pár példáját, csak ezt javasolhatom.

"Az amúgy is rossz mutatókkal rendelkező Balaton-környéki települések lakosai nehéz megélhetési körülményeik miatt komoly motivációs deficittel jellemezhetők. A helyi vállalkozók pedig hajlamosak rövid távon gondolkodni, anyagi áldozatok nélkül. Az önkormányzatok kisebb-nagyobb helyi problémáikkal küszködnek, így összefogás hiányában a Balaton magára marad. Számos Balatonnal kapcsolatos szervezet létezik ugyan, azonban többségük üzletileg orientált, egy-egy probléma megoldására összpontosít és csak részterületeket fog át. Amint azt a kialakult állapot bizonyítja, egyiküknek sem a Balaton, mint "nemzeti kincs" megmentése a fő célja. Szükség van tehát egy önzetlen, önkéntes társulásra, amely a Balatonhoz való kötődéséből táplálkozva, a lokálpatriotizmusra építkezve képes érdek nélkül olyan erőt kovácsolni, mellyel gyors és látványos változásokat tud elérni." - Ez a tömör helyzet elemzés volt kiindulópontjuk, mikor nekiálltak visszahozni a Balaton aranykorát.

Életre hívták a Független Balaton Multimédia Központot és annak online kiadását, melynek rövid mondandója talán így foglalható össze: Minden olvasót arra kérek, hogy az előzőekben leírtakat „mentse el” és ha teheti a Balatont „mentse meg”!

Mid emellett  A Balaton Aranykora Alapítvánnyal együttműködve megteremtették a szociálisan rászoruló családok számára az Ingyenes Üdültetés Programot. Sikerükről  többek között az RTL  Fókusza számolt be.

És hogy mi mindent tesznek még a Balatonért?  Javaslom járjon ki-ki utána a mellékelt linkek mentén, mert megérdemlik a figyelmet, éppúgy mint közös és kimeríthetetlen kincsünk, a mi tengerünk.

(Amikor először hallottam róla, még nem jegyeztem meg a nevét: Bánki Károly. Egy vödör vizet öntött jelképesen a Balatonba, így hívta fel magára, pontosabban a Balaton problémára a média figyelmét.
Magam is írtam róla néhány keresetlen szót, majd folytattam ott ahol a "szezont" követően abbahagytam: naponta hírt és programajánlót adtam a Balatonról. Később Ő kereset meg: mint mindenkit, akinek a magyar tenger szívügye. Balatoni riadóláncot hozott létre, a civil aktivitás egyik ütőerét. Ekkor indult internetes megjelenésük is, így hát hamarosan felvettük a kapcsolatot, ami hamarost partneri viszonnyá vált. Leveleztünk, egyeztettünk, tervezgetünk. Erre én fogtam magam és idén pont a nyárra - a már ismert okokból - lehúztam a rolót, azzal, hogy nála a Balatoni Hírekben úgy is mindent megtalálnak! No ezt, nem hagyta annyiban: addig kereset, míg végül megtalált, s ha már így esett, meghívtam családostól magamhoz a Káli-medencébe. A kép ugyan nem ott készült, de így néz ki a família, a csipet csapat: Karesz, Nelli, Beni, Boldi.)

Élmény volt megismerni e két energiával teli Balatonimádót, akik kitűnően kiegészítik egymást munkájukban is. Ragyognak, mint a tó tükrében a Nap.

Sió, kontra Balaton: a kecske és a káposzta esete

(Egyszer fent, egyszer lent.)

Évek óta tart a polémia a Balaton vízállásáról: eddig nem volt meg a kellő szint, most meg túlcsordulna - állítják a szakemberek. Le kell ereszteni belőle, mondják és azonnal indokolják is miért: mert különben további jelentős csapadék esetén víz alá kerülhetnek egyes parti telkek és ingatlanok, télen pedig majd a jég tehet kárt ezekben. (A Balatontól elrabolt, önkényesen, vagy sumák módon, továbbá engedély nélkül feltöltött parti sávokon épült ingatlanok ügyét most hagyjuk, hacsak nem pont azokat veszélyezteti a tó!)
A kijelentéseket gyors cselekvés követi: megnyitják a korábban a környezetvédők megnyugtatása végett  lehegesztett siófoki  Sió zsilipet.  Megcsapolják  a tavat, hogy jusson  a csatornába is...
A Sió menti települések pedig  még a nyárelőn összefogtak: kerékpárutat szeretnének  a  csatorna mentére... A  Balatoni Hajózási Rt pedig fel szeretné hozni a Dunáról a közelmúltban vásárolt utasszállítót. Mindkét óhaj megvalósulásához vízre van szükség, ami ugye ott van a Balatonban.
Az illetékesek kitartanak eddigi kommunikációs stratégiájuk mellett (védeni kell  a  tóparti ingatlanokat), nem a hajó felhozataláról van itt szó kérem. De nem ám: a mai hírek között olvasom, hogy megkezdték a csatorna medrének tisztítását (hajózhatóvá tételét).
Ez a kecske és káposzta esete, a kecske éhségének elhallgatásával.

Ha lesz elég víz, ha megalapozott a döntés miért ne jutna, a Sióba is  a  vízből?  Miért kell tagadni a  környékbeli települések, a BHRT valós érdekeit?

Most, hogy ilyen jól állunk vízügyileg talán neki lehetne állni végre kidolgozni a Balaton esetleges vízpótlásának tervét, mert legutóbb mikor száraz tónak nedves partján kuruttyoltak a szakemberek egy válságkonferencián annyiban maradtak, hogy nem szabad beleavatkozni a természet dolgaiba, a problémák maguktól megoldódnak majd... És lőn: úgy történt, ahogyan jósolták. Igen ám, de a természet egyre szélsőségesebb. A következő évtizedekre aszályosabb időjárást prognosztizálnak.

Tehát miközben lecsapolunk, hogy legyen víz ott, ahol most nincs, nem ártana intézkedési tervet (szándékosan nem válságtervet írok!)kidolgozni arra az esetre, ha nem lenne víz sem itt, sem ott, csak amott: hol is?

Egy link a probléma áthidalására:
Négy zsilipet a Sió-csatornára!

Ez volt

Tavaly is így volt. A szeptember eleje egészen nyáriasra sikeredett, de ez senkit nem kárpótol a csapadékos, sőt helyenként hűvös nyárért. Én mindenesetre kitűnően éreztem magam, ez erős széltől eltekintve kimondottan kiváló volt az időjárás a bicajozáshoz. Tekertem is rendesen majd két hónapon át, csupán azt bánom hogy mivel tönkrement a telefonom egy nagy tócsába zúgó esést követően, nem tudtam fotókat készíteni.
A környékbeliek (Káli-medence,  Nivegy-völgy, Dörgicse)  nyugodtan  hozzám állíthatták  óráikat, tutira  vehették mikor jelenek meg:  akár esik akár fúj. A helyi kocsmákban, vendéglőkben érdeklődve vették számba újabb és újabb sebeimet: estem keletem néha rendesen.

Aztán kaptam kisnövényhatározót is, így gyalog is koboróltam eleget: a romok lesújtóan elhanyagolttá váltak, a túraútvonalak pedig nehezen követhetőek...
Említést érdemel, hogy e kistelepülések, mind, saját erőből sok és szinvonalas programot kínáltak.
Kevesen voltunk, szellősen, de én pont így szeretem a tó felvidékét.
Hát ez volt, internet viszont csak elvétve...