Mint ígértem: most, hogy végleg vége az idei szezonnak (a téli beálltáig) mások bejegyzéseit adom közre: mert mint majd kitűnik nem csak én írogatok serényen a Balatonnal kapcsolatos bejegyzéseket.
Kezdjük egy (ha jól sejtem Veszprémben játszó) színész "tengeri" kalandjaival:
Ma megnéztük a tengert."Sőt, három tengert is egy délután. Mégpedig a Káli-medence “kőtengereit”. Már ami megmaradt belőlük. Gyerekkoromból ugyanis egy természetfilmből teljesen más emlékeim voltak a “kőtengerekről”. Elsőként Szentbékkálla felé vettük az irányt. A “kőtengerek” közül ez a legkiterjedtebb, és a legérintetlenebb. Valami csoda! Fantasztikus formákat csiszolt az idő a hajdani Pannon-tenger kavics és homok turzásainak megkövesedett maradványaiból.
Aztán Kővágóörsre indultunk. Itt egy méreteiben kisebb, formáiban szerényebb “kőtengert” találtunk. Viszont csodás panoráma fogadott bennünket, szinte az egész medencét megcsodálhattuk, távolban a Hegyestűvel.
Salföld határában megkukkantottuk a bányatavat, amely Gy jellemzése szerint: “a tóban homok van, és fürödnek benne.” Néztem nagyot a leírás alapján, de végül is közel jár a valósághoz. Utána elgyalogoltunk az ottani “kőtengerhez”. Ez már nagyobb volt a kővágóörsinél, de még mindig a szentbékkállai a NO.1. Viszont a falu gyönyörű. Rendezett utcákban szépen felújított parasztházak sorakoznak formás kis kéményeikkel. Beleszerettem Salföldbe.
Salföldről Ábrahámhegy felé indultunk, de ekkorra már jelzett a poci, így beültünk egy útmenti fogadóba és csülköt ettünk párolt káposztával és burgonyával, majd meggyes rétessel fejeztük be a fejedelmi lakomát.
Ábrahámhegyről a Káli-medencén átautózva hazafelé indultunk...
Csak ajánlani tudom mindenkinek a Káli - medence csodáit. A “kőtengereken” kívül még rengeteg látnivaló van. Hegyestűről már tavaly írtam bejegyzést ( átmentettem ebbe a blogba), de érdemes megkeresni a kékkúti forrást, ahol megtölthetjük kulacsunkat a híres (kissé vasízű) forrásvízzel. A Kornyi-tó (vagy vörös-tó) és környéke is remek hely, de amerre csak a szem ellát, mindenütt van valami látnivaló. A medence kis falvai templomtornyaikkal messziről csalogatják az embert, hogy aztán közelebb érve beleszagoljunk letűnt idők hangulatába. Kalandra fel! Megéri. "
Ma megnéztük a tengert."Sőt, három tengert is egy délután. Mégpedig a Káli-medence “kőtengereit”. Már ami megmaradt belőlük. Gyerekkoromból ugyanis egy természetfilmből teljesen más emlékeim voltak a “kőtengerekről”. Elsőként Szentbékkálla felé vettük az irányt. A “kőtengerek” közül ez a legkiterjedtebb, és a legérintetlenebb. Valami csoda! Fantasztikus formákat csiszolt az idő a hajdani Pannon-tenger kavics és homok turzásainak megkövesedett maradványaiból.
Aztán Kővágóörsre indultunk. Itt egy méreteiben kisebb, formáiban szerényebb “kőtengert” találtunk. Viszont csodás panoráma fogadott bennünket, szinte az egész medencét megcsodálhattuk, távolban a Hegyestűvel.
Salföld határában megkukkantottuk a bányatavat, amely Gy jellemzése szerint: “a tóban homok van, és fürödnek benne.” Néztem nagyot a leírás alapján, de végül is közel jár a valósághoz. Utána elgyalogoltunk az ottani “kőtengerhez”. Ez már nagyobb volt a kővágóörsinél, de még mindig a szentbékkállai a NO.1. Viszont a falu gyönyörű. Rendezett utcákban szépen felújított parasztházak sorakoznak formás kis kéményeikkel. Beleszerettem Salföldbe.
Salföldről Ábrahámhegy felé indultunk, de ekkorra már jelzett a poci, így beültünk egy útmenti fogadóba és csülköt ettünk párolt káposztával és burgonyával, majd meggyes rétessel fejeztük be a fejedelmi lakomát.
Ábrahámhegyről a Káli-medencén átautózva hazafelé indultunk...
Csak ajánlani tudom mindenkinek a Káli - medence csodáit. A “kőtengereken” kívül még rengeteg látnivaló van. Hegyestűről már tavaly írtam bejegyzést ( átmentettem ebbe a blogba), de érdemes megkeresni a kékkúti forrást, ahol megtölthetjük kulacsunkat a híres (kissé vasízű) forrásvízzel. A Kornyi-tó (vagy vörös-tó) és környéke is remek hely, de amerre csak a szem ellát, mindenütt van valami látnivaló. A medence kis falvai templomtornyaikkal messziről csalogatják az embert, hogy aztán közelebb érve beleszagoljunk letűnt idők hangulatába. Kalandra fel! Megéri. "
(Egy színész itt és most... http://blog.bajla.hu)
Comments