Elköltöztem! A FRISS BEJEGYZÉSEK már odaát vannak!

A HÉT: nagy vonalakban

Néha nem árt kicsit pihenni, de annyira, hogy a szabadság abban is megnyilvánul, hogy az ember nem hallgat, nem néz híreket. Ezt tettem egy héten át, s most tekintek vissza a felgyülemlett hírekre. Kezdem ezt a Balatont érintő vezető híradások szemlézésével.

Mindjárt az elején egy örvendetesnek tetsző hír: bővül az üdülési csekk felhasználásának lehetősége, továbbá a jövőben megháromszorozódhat az igénybevevők száma:
"Több mint négyéves munka végére értünk, és reményeink szerint az átalakítással a jelenlegi 30 ezerről 100 ezerre nőhet a szociális üdülési támogatásban részesülők száma…
...befektetésének szerkezeti átalakításával jövőre 1,2 milliárd forintra nőhet a bevétel, a tavalyi 110 millió forinttal szemben." Tudatja a kormányzati portál.
„Egy kuratóriumi tag szerint ez úgy jöhet össze, hogy a részvényekért kapott 2,1 milliárdot állampapírokba fektetik, ennek hozama pedig legalább kétszázmillió lesz, további hatszázmilliót remélnek az üdülési csekkekből, a maradék pénzt pedig a Lesiztinger-cégtől remélik.” Ez nagyszerűen hangzik, ha nem vesszük figyelembe az Index közölte háttérinformációkat.
„Az alapítvány rövid távon ugyan több pénzhez jut, mint most, de végérvényesen elveszíti maradék 13 szállodájának tulajdonjogát, az üzletrészeit ugyanis apportálja nyolc milliárd forint értékben az Arago többségi tulajdonában álló Hunguest Hotels Rt-be…
Kiss Péter kancelláriaminiszter tanácsadója úgy érvelt, hogy korábban a szociális üdültetés 200 üdülőben zajlott, kötött turnusokban, ma viszont már kétezer helyen lehet nyaralni üdülési csekkel, akkor és ott, ahol az illető akar…
Bár a kuratóriumi elnök szerint nem eladásról van szó, hanem az alapítvány pénzügyi befektetéseinek átalakításáról, ténykérdés, hogy az alapítvány eladja az alapítvány százszázalékos tulajdonában álló Hunguest Vagyonkezelő Rt. tulajdonában álló 49,15 százaléknyi részesedést kitevő Hunguest-részvényeket… összesen 2,1 milliárd forintért.

A káposzta nem vész el csak átalakul, s nem csak a kecske lakik jól: valami jut a népnek is… Van tehát min csámcsogni, meg aggódni, de összességében ezek a Balatonra nézve első hallásra pozitív hírek is lehetnek. A kormányzat hál Istennek támogatja a vezeték nélküli Internet térnyerését is, úgyhogy csak remélnünk kell: a parttól távolabb eső kistelepülések hamarosan mindannyian bekapcsolódhatnak az információs társadalom vérkeringésébe.

Szóba került a balatoni hajózás ügye, ugye ne is mondjam a vagyon, a tulajdonlás mentén és a fentieket figyelembe véve az önkormányzatok (51%), konta ÁPV Rt (49%) osztozkodásban külső tőke bevonásával együtt járó áthidaló megoldás várható.

„Felesleges pénzköltést, de ami nagyobb baj, súlyos környezetszennyezést okozhat a Balaton menti szennyvízcsatornázás összehangolatlan fejlesztése...” kezdi cikkét a Magyar Hírlap.
Természetesen a koncepciók, pénz hiányában nem valósulhatnak meg, az állami kasszában erre nincs keret, a helyiek tehát hiába költöttek csatornázásra, ha nincs hová leereszteniük szennyvizüket: marad a drága szippantós és a Balaton…

A koncessziós elképzelések kapcsán az M7-es további sorsa, épp úgy foglalkoztatja a sajtót, mint az öszödi baloldali partyköltségei, vagy a közvéleményt a vonatgázolás, a gyilkos kiadatása, vagy az elfogot betöröbanda… És az, hogy Györgyi kétlaki lett

Hát „ez volt A HÉT”: pénzügyek és bűnügyek, Györgyivel és nélküle.

Na, most akkor mi van?

Elérkezett-e végre az idő, hogy beinduljon a balatoni szezon, hogy leinduljunk a Balatonra? Mert, akárki mondjon bármit, hogy szezon legyen, ahhoz mi is kellünk…

A jelek szerint a nyugatiak - vagy pontosabban az északiak előőrsei - már lent portyáznak, felderítést végeznek, és ha azt tapasztalják, hogy nincs tömegnyomor a strandokon, az árak talán csak az inflációt követve emelkedtek, hogy egyre több helyen ingyenessé vált a parkolás, hogy végre tényleg a kedvükben akarnak járni, hogy a tó mélysége, vizének minősége kitűnő, hogy a parton mindenfele egymást érik a programok, hogy egyre kevesebb helyen akarják levenni az embert, akkor ők jönni fognak, hiszen a Balaton így a legjobb tavak egyike lesz, marad Európában, ha nem az egyetlen, ilyen, közel és távol.

Mert ekkora vízfelület, ezekkel a természeti adottságokkal, kevés van. Mert ők a Balatonra nem, mint egy nagy strandra gondolnak. Ők tudják, hogy itt rossz időben is pihenhet, kikapcsolódhat, szórakozhat: feltöltődhet, aki akar. Ők tehát jönni fognak… Mi meg? Inkább külföldre indulunk, távoli tájakra, ahol nem válthatjuk be az üdülési csekket, ahol kevesebb kedvezményt vehetünk igénybe, ahol kézzel-lábbal értettjük meg magunkat, ahol nem tudjuk milyen program van aznap este, a szomszédban… lelkünk rajta!

Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy amennyiben valaki komolyan gondolja, hogy - például az Internetet igénybe véve – megpróbál az amúgy bőséges szálláshely, szolgáltatás, rendezvény kínálatban tájékozódni, vagy ezek mentén egy saját, önálló programot kialakítani, nos az könnyen legyinthet: lemegyünk és majd lesz valahogy! Egyvalami ugyanis hiányzik, hiánycikk a Balatonon: a helyiek összefogásának képessége, annak belátása, hogy egymásra vannak utalva, hogy a szomszédos és szemközti és a mögötti települések, az ide érkezők szemében nem, mint színvonalas és gagyi, jobb, vagy rosszabb helyek rögzülnek, hanem mint egész, mint: ilyen, EZ a Balaton!

Ezért - mondjuk a rendezvényeknél maradva - nem ártana, már a tervezés szakaszában egyeztetni: ki, mikor, mit, miért (miért ne?) mennyiért és hogyan. Így nem fordulhatna elő, hogy bizonyos időközönként szinte mindenütt, ugyanaz van, ugyanúgy… később pedig semmi, néhány napi dög unalom. (Hajóval, vonattal, biciklivel, de busszal, kocsival is: a Balatonon nincsenek távolságok…)

Sebaj, majd talán jövőre okosabban vágnak bele a szervezők, az érdekeltek. Mi meg addig is eldönthetjük, megér-e mégis egy hosszú hétvégét a mi Balatonunk. Aki gondolkodóba esett nézzen rá naponta ezekre az oldalakra, hátha kedvet kap a leruccanáshoz.