A Balaton kimeríthetetlen

Újra kell térképezni a Balatont. Másként, mint eddig - mondtam.

Azóta töröm a kobakom, ezeken a szavakon, tudat alatt, mert valójában nem gondolkodtam el, csak kivetettem magamból, partra halat, ficánkolni. De a gondolat mozgásban maradt, visszaevickélt a saját közegébe, ide. Itt most jól érzi magát, kösz, megvagyok, tátogja. Nem hagy nyugton, olyanformán bukkan fel lépten-nyomon, mint Emir Kusturica: Amerikai álmodozóiban, állandóan átsiklik előttem, képben van, az utcán is elém pofátlankodik, álmaimba merül, noszogat, hogy foglalkozzak vele, ne feledjem. Na jó. legyen. Megteszem: utazok én szívesen, ha akarjátok, csak tudjátok jól, az pénzbe kerül… El lehet azt költeni másra is. Meg aztán nincs is nekem annyi, hogy...

Úgyhogy arra jutottam, egyedül ez nem fog menni: nekiálltam hát csapatot szervezni. Egyesületet létrehozni, mozgalmat indítani a Balaton újrafelfedezésére...

Mindeközben sorra veszem a meglátogatandó településeket, vidékeket és olyan gyöngyszemeket vélek találni, melyek még a kagylóhéjban lapulnak. (Ilyeneket: mint Vindornyalak.)

Legszívesebben már indulnék is!