Óvakodnom kell,
nehogy henye szavakkal írjak Henyéről, merthogy Henye többet érdemel: nem, nem
a henye boroszlánról a vadvirágról, nem is a kiváló nedűről a Château Henye Furmint
Late Harvest 2000-ről lesz itt szó, hanem magáról Balatonenyéről, arról a
településről, amely nevéhez híven kiválóan alkalmas a henyélésre. Ezzel a
lehetőséggel egyre többen élnek, mert kezdik felfedezni, felkapni a helyet. Az
amúgy is csodálatos fekvésű, volt nemesi falu csinosodik, a nyaralóvendégek
megszerették.
Balatonhenyének nincs honlapja, mindösszesen ennyi információt
találtam róla:
„A Káli-medence
észak-keleti mellékmedencéjének végén, a Dobogó-patak partján 180 lakos otthona
ez az Árpád-kori apró település. Csak közúton érhető el, a Balaton-parttól,
Zánkától 11 km távolságra. Bár Henyén megállni látszik az idő, néhány módos
porta a község nemesi múltjára emlékeztet. Központjában a helyi méretekhez
képest óriási neogótikus templom áll, melyet a 20. század elején építettek a
lerombolt középkori helyébe. A falu északi végétől 250 méterre lévő kőfalak
nyomai egy Árpád-kori pálos kolostor emlékét őrzik. Az északra, Kapolcs
irányába vivő sárga turistajelzés látványos, romantikus sziklafal mellet vezet.
A "Törökök halála" szikláknál a népmonda szerint egy csapat eltévedt
török lovast szorítottak itt a szakadékba az őket üldöző henyei nemesek.” (MTI)
Balatohenye arról is
nevezetes, hogy a Művészetek Völgyébe tartó, Zánka irányából érkező autósok
rendszerint erre tartva igyekeznek lerövidíteni az utat, nem sok sikerrel. A
terepjáróval, traktorral, lovas kocsival járható düllők többnyire kifognak a
városi flasztert szokott járgányaikon. Két keréken és gyalog viszont a térképen
is jelzett, de nehezen követhető út helyet az irány tartása javallott. (Bővebb
felvilágosítással és mértéktartó árakkal a helybéli kocsmában és az ugyanott rendelkezésre álló vegyesboltban szolgálnak!)
Szállás:
Bodor Ház
Julia Porta
Ja, és majd elfeledtem: A Fa
A Káli-medence legöregebb fája a henyei 400 éves bükk. Valójában már
nem is a medencében, hanem az annak határát képező dombvidéken áll,
mely Balatonhenyét Kapolcstól elválasztja. A vizsgálatok szerint a fa
az 1600-1650 közötti időkből származik, az egykori erdőirtás egyetlen
túlélője, melyet a birtokosok emlékül hagytak az utókornak. Jelenleg
egyedül áll a fennsíkon, a mező közepén, a Balatonhenye-Kapolcs földút
(sárga turistajelzés) mentén, messziről vonzva a tekintetet.
Legutoljára 2005 augusztusában jártam itt, mégsem tudok sok újdonságról beszámolni, vagy plusz információval szolgálni.
Comments