Szóval: az úgy kezdődött

átküzdvén magát a tömegen, a lány elé lép. tekintete mélyen, szemtől-szembe szegeződik. azt mondja, na, most akkor, mi van. Erzsi (nevezzük így a megszólítottat, a neve végül is mellékes, csak eltereli a lényegről a figyelmünket) visszanézte, úgy hallgatta, mit mond, mit is akar ez tőle, a hangszálai mögül kitóduló jelentéstartalommal. na, most akkor, az van, hogy semmi sincs. mintha meg sem történt volna. vegyük úgy olybá. úgy tűnik legalább is, első látásra, olvasatra. de, hogy belül mi zajlik valójában, azt kellene megtudni. most azonban nem érünk rá ezzel bíbelődni, a rejtett tartalommal, hiszen mindez másodpercek történése csupán, az egészet tekintve lényegtelennek tekinthető epizód. szemeznek, ebből még lehet valami, amire érdemes lesz visszatérni. Erzsiről egyenlőre ennyit, talán sok ez a kevés, amit neki szenteltem. feledhető. szerepe szerint a továbbiakban kitöröltetik a történetből. nem így a srác, vele még megesik ez az. ezért jegyezzük meg e szavakat. na, most akkor mi van? ebben a sorrendben, és nem fordítva.