miért pont Franciaország. a francba, valahova csak el kell helyezni magunkat. de ja vu. mintha jártam volna már itt. befordulok a sarkon, a második háznak – előre tudom – sárga kapuja van. azon kijön valaki. a postaládán ott a neve, valós a figura, rendetlen ember, össze-vissza él, ez látszik is a lakásban. a káoszt, ami körülveszi „funkcionális rendetlenségnek” keresztelte el. minden épp a helyén van az örökös változásban. fő hogy megtalálja amit keres. pedig látszatra nem helyén való égő cigit a hűtőben hagyni… mindezt az utcára lépve, maga mögött hagyja, meg nem mondaná róla senki, ez az ember olyan amilyennek beállítom. a tömeg egy pontjává válik, nincs rajta semmi feltűnő. annál inkább az amiről mesél. történt például, hogy a barátja bajba került, magán jellegű dolgok a háttérben. beköltözik a felfordulásba, a lakásába. Pier bujkál. önmaga sem tudja, de el akar tűnni. most és mindörökké. utálja az öngyilkosokat. az nem megoldás. számára. inkább köd előtte, köd utána. pont ilyen a reggel. ma. Pier, ne is mondjam, sehol. holnap olvassuk a helyi újság apró hírei között: rossz látási viszonyok. addig is az előzmények: (ha lesz időm innen folytatom)
na jó. egy linket megér:
Comments