(az előzmények) a lakótárssá avanzsált P. azzal áll elő, had jelentkezzen be a rendetlen ember – a mesélő - címére. eddig rendben, van ilyen, semmi kivetnivaló, a levelek nem keverednek, mert nem igazán jönnek, a reklámküldemények duplázódnak csupán. Pier viszont, mégsem költözik be, mindezek ellenére lelép, inkognitóban, nem tudjuk miért, hová. sejtéseink mások előadásában terebélyesednek azzá, ami következik. homályos ügy. tükör által. konkrétabban párás. a fürdőszoba gőzében borotválkozik utoljára az, akit P.-nek hívtak. szertartásszerűen teszi ezt, mint kedvenc színészei egyike, a mindhalálig zenében. minden mozdulata, mintha utánozna. a forgatókönyv szerint halad. eltekintve a zenei aláfestéstől. a néma képsor reinkarnálódik, életre kel. tenyere maszatolása teszi láthatóvá tükörképét (pá pára!) véreres szempár, ahogy kell, tabletta pohárba. pezsgés. minden jó, itt a vége e jelenetnek, taps: színpadra emberek (show time!)
most már indul, a halál angyalával van randija. előre jelzem: össze is jön neki. megismerkedésükre az elhagyott gyártelepen kerítenek sort, ami nekem azért fura mert ez most nem babra megy, nem is film, főleg nem maffiózós. de nagyon előre szaladtam az időzavarban. majdnem a végén járok pedig le akartam ragadni az előzményeknél. most megfogadom. nem fogok kapkodni. (hol is tartottam?) (ja, az előzmények) innen folytatom, legközelebb.
Figyimá, gyertek le a flashről pls, teljesen lehúztatok. Menjetek ki sétálni hétvégenként a hegyekbe,a folyókhoz, menjetek szánkózni, vagypedig zárkózzatok be egy szobába és recés késsel vagdossátok az ereiteket, de ne zúdítsátok már rá erre az amúgyis elcseszett tárasadalomra, még a ti világfájdalmatokat is.
Posted by: Baumann | December 15, 2005 at 02:52 PM