egy kis kitérő: [Levelek a családfáról] gyorsan ideírom, míg el nem
felejtem. volt nekem két nagymamám, azoknak sok testvére úgy együtt, de
most csak az egyik egyikéről: monarchia, mint mini pre EU, tehát annó,
de ami történt, akár holnap is megeshet valakivel, úgy hogy tessék
vigyázni a csábítás (vagy kurválkodás) trükkjeivel, ha vannak
egyáltalán. vágóhíd, persze maszek (a komcsik még csak álmodoznak, a
kollektív jobb jövő nem jő, az Istennek sem). az üzem tulajdonosa nem
egy vonzó jelenség, de a garantált jó mód, amit biztosít, férjé teszi
és e minőségében féltékennyé, merthogy a hitvese az bizony szemrevaló
teremtés. nos, lehetne ragozni, lírázni, (pl: tegyük hozzá gondolatban
a romantikus kliséket: kisváros, pödört bajusz, sétapálca, kutyaszar
helyett lószar, one benzingőz, cseperedő facsemeték az utcák mindkét
oldalán, békebeli…) a lényeg: új szakember érkezik a céghez. jó
kiállású. a nő kikezd vele. kell a kaland neki, a szürke életébe, a
faszi (ez esetben nincs rá jobb kifejezés) nem bír a farkával, híre
megy, nyoma marad, kerekedik a sztori. míg el nem pattog befejezem: a
tulaj megtudja, szokás szerint utolsóként, mi is történt. hivatja a
tanult embert, ugyan nézd már meg Alajosom, mi hibádzik a hűtőházban.
aztán kívülről rácsukódik az ajtó. véletlen, nem is szól erről
senkinek, csak majd a halálos ágyán. Svájcban a tüdőkórházban. úgy
égette meg a kezét, hogy megfázott, mert nem fázott, mikor tüzeskedett.
béke poraira, vérem!
Recent Comments